Beérkezett pályaművek

SEPSI SÁNDOR versei


A vágy, ha gerjed....


Vágyakozó tekintetem ajkaidra tévedt

amikor a szemeimbe néztél,

gondolatban már veled voltam,

s egy lágy ölelést kértél.


S én a karjaidba hulltam,

mint az őszi harmat,

ekkor a fülembe súgtad,

hogy te is ezt akartad.


Úgy váltam eggyé veled

ahogy a part az óceánnal,

azóta sem találkoztam

ilyen csábító leánnyal.


Látod a vágy mire képes?

Néha hegyeket mozgat meg,

de van, hogy tüzet éleszt,

s ebbe a szív is beleremeg.


A csoda most múlik el


A boldogság már messze távol,

de a magány oly közel,

s nem jön, nem jön semmi jel.


Az emlék magához láncol,

s az álom hirtelen illan el.

Érzem, hamarosan ébredni kell.


Minden gondolat a múltba réved,

hisz a múlt még oly közel,

eloszlik a szerelem a rózsaszín köddel.


Tudom, a szívem nem téved,

a csoda épp most múlik el,

s a valóság, a fájó csöndben átölel.


Szeretni kell az életet!

Szeretni kell az életet,

szeretni, mindörökkön át,

még ha nem is oly szép

mint amilyennek Te magad akarnád.


Becsülni kell az életet,

becsülni, hisz elillan egyhamar,

tegyen az ember bármit

amit szeretne, amit csak akar.


Hinni kell a jóban,

hinni, egy életen át,

tisztelni azt ki másoknak ad,

ki mások szívébe lát.


Bízni kell a sorsban,

s remélni, szép lesz a holnap,

lesz még öröm, kacagás,

s elfeledni azt, mi volt tegnap.


Feledni kell a múltat,

feledni, s nézni csak előre,

a jelenben élni, létezni,

s bízni sorsunkat a teremtőre.


Szeretni kell az életet,

szeretni, s lerázni az út porát,

felállni, tovább menni, bizakodni,

együtt, egy közös világon át.

Monda Margit

Tavasztündér

Fut, szalad a tavasztündér

Lobog a szoknyája,

Tarka virágkoszorúval

Lenszőke hajába.


Lába nyomán virág nyílik

Harmat száll reája,

Öröm, kacaj és vigasság

Szegődik nyomába.


Napsugár a két orcája

Szeme kéklő csillag,

Piros ajka reád kacag

Köszöni, hogy itt vagy.


Langyos szellőként megérint,

Jókedvet varázsol,

Nyisd ki jól a szemeidet,

Megláthatod bárhol.


Körülötted minden más lesz,

S te kirobbanó kedvvel

Öleled a napsugarat

Mind a két kezeddel.


Lábad előtt virágszőnyeg

Borít mezőt-rétet,

Beleszédülsz az illatba,

Elvarázsol végleg.


Jókedvű kis tavasz tündér

Fürgén szökken lába,

Karöltve a napsugárral

Átsuhan a nyárba.


Alföld

Legszebb vagy te nékem

Alföld a világon

Megnyugszik a lelkem

Ha lankáidat járom.


Suttogó fenyvesek,

Illatos akácok

Szőke árvalányhaj,

Csodás vadvirágok.


Mit nekem a hívó

Nagyvárosi fények

Itt minden hely ismerős

Ahová csak lépek.


Itt épít palotát

Legszebbet a gólya

Itt a legédesebb

A szerelmesek csókja.


Itt mondják legszebben

Azt, hogy Édesanya

Itt a legízesebb

Az a szó, hogy Haza.


Itt még jó az ember

Van hitele szónak

Ajkakról a nóták

Itt őszintébben szólnak.


Itt hoz víg madárdalt

A lágy tavaszi szellő

Itt a legkékebb

A virgonc bárányfelhő.


Csábíthatnak innen

Nagyvárosi fények

Drága magyar Alföld

Nem hagylak itt téged.


Visszavágyna lelkem

Idegen országból

Gyökértelen lennék

Távol a hazámtól.